Most ,hogy vége az ünnepnek végigolvastam a jegyzeteimet(Annyit tudni kell rólam,hogy minden prédikációnál jegyzetelek!).Végiggondoltam,hogy ezen ünnep után mi kell változzon bennem és miben kell jobban törekedjek.Ahogy a jegyzeteimet olvastam rájöttem,hogy a legfontosabb,hogy ez ünnep után ne szégyelljem megvallani azt amit Isten végzett az életemben!Az egész ünnep áldás volt a számomra de ami a legjobban megmaradt bennem ennek kapcsán az egy történet.Volt egy házaspár akiknek egyetlen gyerekük született.Azt a gyereket mint szemük fényét nevelték.Mindent megadtak neki.A gyerek mikor felnőtt elutazott otthonról és tanulmányai folytán haladt felfele a ranglétrán.Hires és gazdag emberek között forgolódott,ám a sok költekezése,pazarlása miatt a szülei pénzére szorult.Az apa egyszer mikor pénzt kellett újból küldjön neki úgy határozott hogy meglátogatja fiát a nagyvárosban.Mikor odaért nem találta otthon ám a szomszédok útbaigazitásával eljutott a fiához aki épp egy összejövetelről igyekezett hazafele.A fiú mikor meglátta apját aki szegénynek,"parasztnak"nézett ki,az apja szólitására azt mondta hogy nem ismeri és megtagadta a saját apját a gazdag és hires barátai előtt....
Mi hogy állunk ezzel?Hányszor tagadtuk meg már a mi mennyei Atyánk nevét?Nem feltétlen kell megtagadjuk.Elég ha nem beszélünk róla és úgymond szégyelljük.Nekem többek között ezt tanitotta Isten ezen az áldott ünnepen.
Elindult a kis csapat.Végre rávettük magunkat és elmentünk az ünnep második napján Ákosra.Bánom hogy nem mentünk el már eddig is!Nagyon szeretek olyan helyre menni ahol látom azt hogy milyen buzgók.Már csak azért is mivel ilyen alkalmak után vágyom rá és imádkozom azért hogy köztünk is legyen meg az a buzgóság amely nekik adatott.A bizonyságtevések szivből jövőek voltak és megállithatatlanok,mivel sorban álltak hogy szolgálhassanak.Ami nekem tetszett nagyon hogy nem csak a férfiak tették ezt hanem az asszonyok is.Nem nagy dolgokat mondtak,csak azt hogy épp a héten mi tortént velük és hogy mit tanultak meg a hét folyamán.Szeretnék én is ilyen buzgó,őszinte és erős lenni,hogy bármikor szükség van rá meg tudjam vallani azt amit Isten végzett és végez bennem.
Elindult a kis csapat.Végre rávettük magunkat és elmentünk az ünnep második napján Ákosra.Bánom hogy nem mentünk el már eddig is!Nagyon szeretek olyan helyre menni ahol látom azt hogy milyen buzgók.Már csak azért is mivel ilyen alkalmak után vágyom rá és imádkozom azért hogy köztünk is legyen meg az a buzgóság amely nekik adatott.A bizonyságtevések szivből jövőek voltak és megállithatatlanok,mivel sorban álltak hogy szolgálhassanak.Ami nekem tetszett nagyon hogy nem csak a férfiak tették ezt hanem az asszonyok is.Nem nagy dolgokat mondtak,csak azt hogy épp a héten mi tortént velük és hogy mit tanultak meg a hét folyamán.Szeretnék én is ilyen buzgó,őszinte és erős lenni,hogy bármikor szükség van rá meg tudjam vallani azt amit Isten végzett és végez bennem.
