Ifjusági órán

a próbákról volt szó!A Jakab1.2-12.volt felolvasva!Ami megragadott és azóta is foglalkoztat az az,hogy Isten mindig tudja,hogy akkor per pillanat mekkora megpróbáltatást tudunk elviselni!Nem fog annál nagyobbat adni mintsem el tudnánk viselni!Aztán,hogy az a célja mindezzel,hogy csiszolódjunk és váljunk az ő hasonlatosságára!Ha belegondolunk,hogy a próbákból és nehézségekből is Isten egy szép és jó dolgot fog kihozni akkor könnyebb azt elviselni!És az utolsó dolog,hogy ezért jutalmat kapunk,de csak akkor ha nem zúgolódunk és nem adjuk fel!Kivánom,hogy ne legyen jellemző eggyikünk életére sem az,hogy feladjuk!!